Az ég alja már haloványon derengett, de a nap még nem bukkant fel a hegyek mögül, amikor az ifjú, jóval a kakasszó előtt, kilépett a nemesi porta kapuján.

Így veszi kezdetét Bíró Szabolcs Anjouk sorozatának második trilógiája, hiszen „Bátor Attila bosszútrilógiája” az „Az utolsó tartományúrig” című kötettel a végéhez ért. Az „Arany Visegrád-trilógia” első részének a szerző a „Szent György testvérei” címet adta. Ezzel mutatva rá a legfontosabb csapásirányra: az Anjou Károly által megalapított Szent György lovagrendre.

Az új kezdet már a könyv borításán is megfigyelhető, hiszen míg az első három köteten a fekete alap volt a domináns, addig jelen alkotás esetén már a piros szín az uralkodó.

A két trilógia összekötő kapcsát a Laczkfi család adja, amelynek feje és legidősebb tagja Laczkfi István Bátor Attila bajtársaként és barátjaként központi szerepet töltött be az előző kötetekben is. A szerző nem titkolt célja az, hogy átvezesse az olvasót abba a világba, amelyben a Laczkfi család került azzal, hogy egyre több befolyást szereztek maguknak. A történet Bíró Szabolcstól megszokott módon több szálon fut.

A Laczkfi szál az új helyzettel szembenéző családot mutatja be, amelynek tagjai együttes erővel szeretnének jelentős részt vállalni Anjou Károly birodalmában és meg akarják győzni a királyt arról, hogy nem csak egy rátermett férfiből áll a nemzettségük. Az idézett első mondat Laczkfi Pál bemutatásának kezdete, így sejteti az író, hogy neki is el fog még jönni az ideje.

A másik történetszálat a király Anjou Károly és családja adja. A jelentős változást a családi életében az adja, hogy felesége már két egészséges fiúgyermeket is szült a királynak, így biztosítva egy királyi dinasztia megalapozását. A családi élet okozta konfliktusok mellett az országban fel-fellobbanó lázadások is nehezítik a magyar uralkodó életét. Azonban az általa életre hívott Szent György lovagrend és hű katonái segítségével mindezidáig sikeresen visszaverte a ráleselkedő veszélyt és támadást.

A harmadik történetszál fókuszában pedig az a Zách família van, akik a királyság egyik legnagyobb ellenségének Csák Máténak voltak a hűbérurai és neki tettek esküt arra, hogy halála után is védeni fogják azt az eszmét, amelyben ő hitt. 

„Mostantól új életet kezdünk, fiam: valóban hű emberei leszünk Anjou Károlynak”.

Tett ígéretet a Szent György lovagrendbe felvett Zách Felícián. Aki ismeri a magyar történelmet, az rögtön tudja, hogy az aggastyánnak ezt az esküjét se sikerült betartania, azonban ezt az eseményt egy későbbi könyvében fogja Bíró papírra vetni.

A röviden ismertetett történetszálakból is felsejlik az, hogy ellentétben a Bátor Attila nevével fémjelzett trilógiával jelen esetben még nincs kiforrott főhős, aki miatt igazán emlékezetessé válhat az alkotás. De ez nem von le az értékéből, hiszen pont amiatt, hogy nem egy személy van a fókuszban jobban tud figyelni az olvasó a különféle szereplők egymáshoz fűződő viszonyához és várja azt, hogy ezek a viszonyok, hogyan fognak megváltozni és milyen események fogják keresztülhúzni azt, amit az olvasó gondolt. Bíró Szabolcs munkájának részletességét és profizmusát mi sem bizonyítja, mint a könyv végén található bibliográfia, amelyben a korra vonatkozó összes jelentős szakirodalom megtalálható, így bizonyítva a könyv alapjának hitelességét. Ezt már a történet olvasása közben is megfigyelheti az olvasó, hiszen minden ismeretlen, kevésbé ismert szakkifejezést lábjegyzet formájában magyaráz meg az író azoknak, akik nem szakmaként tekintenek a történetírásra.

Amennyire fel lehet fogni pozitívumként ezt a „főhős mentességet”, úgy lehet negatívumként is, hiszen mégis hozzá van szokva a könyvkedvelő ahhoz, hogy van kinek szurkolni, van olyan szereplő, akihez lehet kötődni erősebben. Jelen esetben is megvan Laczkfi István, Palkó, vagy éppen a hű vitéz Péter, de egyikük se Bátor Attila. Azonban ismerve Bíró Szabolcs írói sokszínűségét biztosra vehető az, hogy a következő kötetben csavar egyet a történeten és még ilyen minimális hiányérzet se fog megjelenni az olvasókban. Erre a legjobb előjelet az utolsó oldalak csavaros mondata adja:

„Bátor Szilárdnak hívják, több mint hét esztendeje veszett nyoma…”

Minden történelmet kedvelő olvasó nevében mondhatom, hogy várjuk a következő kötetet, köteteket. 

Értékelés: 10/8