Budapesten életvitelszerűen egy huzamban 2-3 hónapot töltöttem el eddigi életem során. Ezalatt az idő alatt nagyon sok mindent sikerült megfigyelnem mind a városlakók viselkedéséből, mind magáról a városról. Igaz, hogy ez majdnem semmiségnek számít azokhoz képest, akik a fővárosban nőttek fel, és élnek mind a mai napig, azonban véleményem szerint egy ideális kiindulópontot, alapot ad a 15. születésnapját ünneplő „Kontroll” című film elemzéséhez. Hiszen mégsem úgy állok hozzá, hogy egész életemben – pestiesen szólva – vidéki városokban éltem, laktam.

A Kontroll című film 2003-ban jelent meg és műfajilag meghatározhatatlan. Hiszen egyes jeleneteiben a misztikus-thriller, másokban a dráma, a krimi, de emellett a vígjáték elemeit is magán hordozza.

A Kontroll Antal Nimród első nagyjátékfilmje volt 2003-ban és szinte azonnal meghozta neki az ismertséget. Ezt nagyban azoknak a díjaknak is köszönheti, amelyeket többek között Cannes-ban, Chicagoban, Koppenhágában, vagy éppen Varsóban nyert el vele. Azóta olyan világsztárokkal forgatott együtt, mint Kate Beckinsale, Matt Dillon, Laurence Fishburne, Adrien Brody, vagy éppen a Metallica zenekar. 2017-ben ismét egy aktuális magyar filmet rendezett Ambrus Attiláról „A Viszkis” címmel.  

A szereplőgárda mai szemmel nézve is igen illusztris, hiszen a főbb szerepeket játszó színészek mind elismertek a hazai filmpiacon. A főszereplőt Bulcsút az a Csányi Sándor játssza, aki ekkor még mint ígéretes tehetség tűnt fel. A filmet megtekintők egyöntetű véleménye volt, hogy kiválóan alakult át az igazi énjét kereső, „sötétségben ragadt” ellenőrré. Ő azonban a későbbiekben sokkal inkább a romantikus vígjátékok felé vette az irányt és csak ritkán láthattuk komolyabb hangvételű alkotásokban. A mellékszereplőket játszó Mucsi Zoltán (Professzor), Pindroch Csaba (Muki), Badár Sándor (Lecsó) és Nagy Zsolt (Tibi) mindannyian egy külön világot képviselnek a magyar rögvalóságból. Igaz, hogy a személyiségük megalkotásánál a forgatókönyvíró sokkal inkább a szélsőségekre fókuszált, viszont mégis mókás, illetve tanulságos az ő szerepük.

A filmben leginkább az az interpretáció uralkodik, hogy milyen nehéz is kitörni abból a világból, ahova bekerültél. Jelen esetben a jegyellenőr szerepből nem tud kiemelkedni a főszereplő Bulcsú. Pedig megtudjuk róla, hogy egy igen jól menő mérnöki munkája volt, amiből elmenekült és nem vállalta az azzal járó megpróbáltatásokat, kihívásokat. Ebben rejlik a film rejtett tartalma is. Az uralkodó színvilágot a sötét színek adják ezzel jelképezve a föld alatti világ kilátástalanságát és zűrzavarosságát. Ezzel szemben pedig megfigyelhető az a fény, ami a mozgólépcső végén várja azt, aki képes kiszakadni a „lenti világból”. Ez az ambivalencia figyelhető meg a „Kontroll” egészében. Bulcsú vívódásai adják a legnagyobb pluszt a filmben, ettől válik igazán emlékezetessé. A belső vívódás a múlt szellemeivel szemben, a kilátástalanság megtapasztalása és a mindennapi mókuskerékből való kiugrás lehetetlen volta a nézőt is letargiába sodorja. Ezt a hangulatot töri meg az a pillanat, amikor Bulcsú megismerkedik a mozdonyvezető lányával, Szofival. A lány hozza be az alkotásba a fényességet. A lány vezeti rá Bulcsút arra, hogy van élet a „felszínen” is és érdemes élni is vele. Ami nem sikerült Ferinek a volt mérnök kollégának az sikerül Szofinak. Ő a pozitív szereplő a férfi drámájában, hiszen ő válik a védőangyalává egy olyan világban, ahol mindennaposak a halálesetek és nem látszódik a fény az alagút végén. Ez által az ambivalencia által válik a film igazán felejthetetlenné.

Összességében elmondható a filmről, hogy több, mint egy első filmes rendező szárnypróbálgatása, hiszen majd 15 év távlatából is kultfilmnek számít. Minden korosztálynak és minden társadalmi helyzetben lévőnek mást és mást tud üzenni, prezentálni, amely üzenetet fel tud használni a mindennapi életében. Ez az, amit véleményem szerint minél több filmnek követnie kéne, hogy ne „tucatfilmeket” gyártsanak, hanem mondanivalóval rendelkezőket. Ehhez természetesen szükséges az a befogadó közönség, amely értékeli ezt. Ez abban az esetben ki is alakulhat, hogyha a minőségi filmgyártás válna tömegessé. Reménykedem abban, hogy a nem is olyan messzi jövőben ez is meg tud valósulni és a Kontroll nem csak egy kirívó példa lesz arra, hogy igenis tudunk kultfilmeket gyártani.

Értékelés 10/10

Az ég alja már haloványon derengett, de a nap még nem bukkant fel a hegyek mögül, amikor az ifjú, jóval a kakasszó előtt, kilépett a nemesi porta kapuján.

Így veszi kezdetét Bíró Szabolcs Anjouk sorozatának második trilógiája, hiszen „Bátor Attila bosszútrilógiája” az „Az utolsó tartományúrig” című kötettel a végéhez ért. Az „Arany Visegrád-trilógia” első részének a szerző a „Szent György testvérei” címet adta. Ezzel mutatva rá a legfontosabb csapásirányra: az Anjou Károly által megalapított Szent György lovagrendre.

Az új kezdet már a könyv borításán is megfigyelhető, hiszen míg az első három köteten a fekete alap volt a domináns, addig jelen alkotás esetén már a piros szín az uralkodó.

A két trilógia összekötő kapcsát a Laczkfi család adja, amelynek feje és legidősebb tagja Laczkfi István Bátor Attila bajtársaként és barátjaként központi szerepet töltött be az előző kötetekben is. A szerző nem titkolt célja az, hogy átvezesse az olvasót abba a világba, amelyben a Laczkfi család került azzal, hogy egyre több befolyást szereztek maguknak. A történet Bíró Szabolcstól megszokott módon több szálon fut.

A Laczkfi szál az új helyzettel szembenéző családot mutatja be, amelynek tagjai együttes erővel szeretnének jelentős részt vállalni Anjou Károly birodalmában és meg akarják győzni a királyt arról, hogy nem csak egy rátermett férfiből áll a nemzettségük. Az idézett első mondat Laczkfi Pál bemutatásának kezdete, így sejteti az író, hogy neki is el fog még jönni az ideje.

A másik történetszálat a király Anjou Károly és családja adja. A jelentős változást a családi életében az adja, hogy felesége már két egészséges fiúgyermeket is szült a királynak, így biztosítva egy királyi dinasztia megalapozását. A családi élet okozta konfliktusok mellett az országban fel-fellobbanó lázadások is nehezítik a magyar uralkodó életét. Azonban az általa életre hívott Szent György lovagrend és hű katonái segítségével mindezidáig sikeresen visszaverte a ráleselkedő veszélyt és támadást.

A harmadik történetszál fókuszában pedig az a Zách família van, akik a királyság egyik legnagyobb ellenségének Csák Máténak voltak a hűbérurai és neki tettek esküt arra, hogy halála után is védeni fogják azt az eszmét, amelyben ő hitt. 

„Mostantól új életet kezdünk, fiam: valóban hű emberei leszünk Anjou Károlynak”.

Tett ígéretet a Szent György lovagrendbe felvett Zách Felícián. Aki ismeri a magyar történelmet, az rögtön tudja, hogy az aggastyánnak ezt az esküjét se sikerült betartania, azonban ezt az eseményt egy későbbi könyvében fogja Bíró papírra vetni.

A röviden ismertetett történetszálakból is felsejlik az, hogy ellentétben a Bátor Attila nevével fémjelzett trilógiával jelen esetben még nincs kiforrott főhős, aki miatt igazán emlékezetessé válhat az alkotás. De ez nem von le az értékéből, hiszen pont amiatt, hogy nem egy személy van a fókuszban jobban tud figyelni az olvasó a különféle szereplők egymáshoz fűződő viszonyához és várja azt, hogy ezek a viszonyok, hogyan fognak megváltozni és milyen események fogják keresztülhúzni azt, amit az olvasó gondolt. Bíró Szabolcs munkájának részletességét és profizmusát mi sem bizonyítja, mint a könyv végén található bibliográfia, amelyben a korra vonatkozó összes jelentős szakirodalom megtalálható, így bizonyítva a könyv alapjának hitelességét. Ezt már a történet olvasása közben is megfigyelheti az olvasó, hiszen minden ismeretlen, kevésbé ismert szakkifejezést lábjegyzet formájában magyaráz meg az író azoknak, akik nem szakmaként tekintenek a történetírásra.

Amennyire fel lehet fogni pozitívumként ezt a „főhős mentességet”, úgy lehet negatívumként is, hiszen mégis hozzá van szokva a könyvkedvelő ahhoz, hogy van kinek szurkolni, van olyan szereplő, akihez lehet kötődni erősebben. Jelen esetben is megvan Laczkfi István, Palkó, vagy éppen a hű vitéz Péter, de egyikük se Bátor Attila. Azonban ismerve Bíró Szabolcs írói sokszínűségét biztosra vehető az, hogy a következő kötetben csavar egyet a történeten és még ilyen minimális hiányérzet se fog megjelenni az olvasókban. Erre a legjobb előjelet az utolsó oldalak csavaros mondata adja:

„Bátor Szilárdnak hívják, több mint hét esztendeje veszett nyoma…”

Minden történelmet kedvelő olvasó nevében mondhatom, hogy várjuk a következő kötetet, köteteket. 

Értékelés: 10/8 

Kedves Olvasó!

Hosszú ideje gondolkodtam azon a témán, hogy vajon belekezdjek-e egy akkora vállalkozásnak, amelyet egy blog írása, üzemeltetése jelent. Ha beindítom, akkor mi legyen a témája? Kik adják a célcsoportot? Milyen tartalmakkal töltsem fel az? Lesz erre nekem időm? Lesz, aki olvassa? Megannyi kérdés, ami válaszra várt.

Ahogy láthatod Kedves Olvasó végül amellett döntöttem, hogy elindítom a Kultúr Pihenőt.

És hogy miért ezt a nevet választottam? Ennek oka roppant egyszerű: a bejegyzések témáját kulturális termékek, események fogják adni. Így szó lesz friss, vagy éppen már klasszikusnak számító könyvekről, filmekről. A Kedves Olvasónak lehetősége lesz így megpihenni a mindennapok rohanásából és egy kicsit a kultúrával tud foglalkozni. Ezt majdnem minden esetben kritika formában, vagy éppen recenzió képében fogom megosztani.

Remélem, hogy az itt töltött időd nem lesz felesleges, hanem tud valami újat, valami pluszt adni Neked!