Budapesten életvitelszerűen egy huzamban 2-3 hónapot töltöttem el eddigi életem során. Ezalatt az idő alatt nagyon sok mindent sikerült megfigyelnem mind a városlakók viselkedéséből, mind magáról a városról. Igaz, hogy ez majdnem semmiségnek számít azokhoz képest, akik a fővárosban nőttek fel, és élnek mind a mai napig, azonban véleményem szerint egy ideális kiindulópontot, alapot ad a 15. születésnapját ünneplő „Kontroll” című film elemzéséhez. Hiszen mégsem úgy állok hozzá, hogy egész életemben – pestiesen szólva – vidéki városokban éltem, laktam.
A Kontroll című film 2003-ban jelent meg és műfajilag meghatározhatatlan. Hiszen egyes jeleneteiben a misztikus-thriller, másokban a dráma, a krimi, de emellett a vígjáték elemeit is magán hordozza.
A Kontroll Antal Nimród első nagyjátékfilmje volt 2003-ban és szinte azonnal meghozta neki az ismertséget. Ezt nagyban azoknak a díjaknak is köszönheti, amelyeket többek között Cannes-ban, Chicagoban, Koppenhágában, vagy éppen Varsóban nyert el vele. Azóta olyan világsztárokkal forgatott együtt, mint Kate Beckinsale, Matt Dillon, Laurence Fishburne, Adrien Brody, vagy éppen a Metallica zenekar. 2017-ben ismét egy aktuális magyar filmet rendezett Ambrus Attiláról „A Viszkis” címmel.
A szereplőgárda mai szemmel nézve is igen illusztris, hiszen a főbb szerepeket játszó színészek mind elismertek a hazai filmpiacon. A főszereplőt Bulcsút az a Csányi Sándor játssza, aki ekkor még mint ígéretes tehetség tűnt fel. A filmet megtekintők egyöntetű véleménye volt, hogy kiválóan alakult át az igazi énjét kereső, „sötétségben ragadt” ellenőrré. Ő azonban a későbbiekben sokkal inkább a romantikus vígjátékok felé vette az irányt és csak ritkán láthattuk komolyabb hangvételű alkotásokban. A mellékszereplőket játszó Mucsi Zoltán (Professzor), Pindroch Csaba (Muki), Badár Sándor (Lecsó) és Nagy Zsolt (Tibi) mindannyian egy külön világot képviselnek a magyar rögvalóságból. Igaz, hogy a személyiségük megalkotásánál a forgatókönyvíró sokkal inkább a szélsőségekre fókuszált, viszont mégis mókás, illetve tanulságos az ő szerepük.
A filmben leginkább az az interpretáció uralkodik, hogy milyen nehéz is kitörni abból a világból, ahova bekerültél. Jelen esetben a jegyellenőr szerepből nem tud kiemelkedni a főszereplő Bulcsú. Pedig megtudjuk róla, hogy egy igen jól menő mérnöki munkája volt, amiből elmenekült és nem vállalta az azzal járó megpróbáltatásokat, kihívásokat. Ebben rejlik a film rejtett tartalma is. Az uralkodó színvilágot a sötét színek adják ezzel jelképezve a föld alatti világ kilátástalanságát és zűrzavarosságát. Ezzel szemben pedig megfigyelhető az a fény, ami a mozgólépcső végén várja azt, aki képes kiszakadni a „lenti világból”. Ez az ambivalencia figyelhető meg a „Kontroll” egészében. Bulcsú vívódásai adják a legnagyobb pluszt a filmben, ettől válik igazán emlékezetessé. A belső vívódás a múlt szellemeivel szemben, a kilátástalanság megtapasztalása és a mindennapi mókuskerékből való kiugrás lehetetlen volta a nézőt is letargiába sodorja. Ezt a hangulatot töri meg az a pillanat, amikor Bulcsú megismerkedik a mozdonyvezető lányával, Szofival. A lány hozza be az alkotásba a fényességet. A lány vezeti rá Bulcsút arra, hogy van élet a „felszínen” is és érdemes élni is vele. Ami nem sikerült Ferinek a volt mérnök kollégának az sikerül Szofinak. Ő a pozitív szereplő a férfi drámájában, hiszen ő válik a védőangyalává egy olyan világban, ahol mindennaposak a halálesetek és nem látszódik a fény az alagút végén. Ez által az ambivalencia által válik a film igazán felejthetetlenné.
Összességében elmondható a filmről, hogy több, mint egy első filmes rendező szárnypróbálgatása, hiszen majd 15 év távlatából is kultfilmnek számít. Minden korosztálynak és minden társadalmi helyzetben lévőnek mást és mást tud üzenni, prezentálni, amely üzenetet fel tud használni a mindennapi életében. Ez az, amit véleményem szerint minél több filmnek követnie kéne, hogy ne „tucatfilmeket” gyártsanak, hanem mondanivalóval rendelkezőket. Ehhez természetesen szükséges az a befogadó közönség, amely értékeli ezt. Ez abban az esetben ki is alakulhat, hogyha a minőségi filmgyártás válna tömegessé. Reménykedem abban, hogy a nem is olyan messzi jövőben ez is meg tud valósulni és a Kontroll nem csak egy kirívó példa lesz arra, hogy igenis tudunk kultfilmeket gyártani.
Értékelés 10/10
